Eredeti megjelenés: Két Lámpás Blog (2025. 11. 07.)

Alkotók: Kövesi Csenge, Sándor Soma, Potonyecz Fanni

Egy vadonatúj, fiatal alkotókból álló művészeti közösség próbálja megvetni a lábát Ferencvárosban. Ők az ANTRO Kulturális Egyesület, elnökségét Korsós Noémi, Potonyecz Fanni és Csernai Mihály alkotják. Nagyon sokféle tudást halmozódik ebben az új formációban: kulturális menedzser, dramaturg, alkalmazott színházi szakember, színházi és filmrendező, színész, táncművész, jelmez- és bábtervező, drámainstruktor, koreográfus képzettségű tagjaik fogtak össze. Honlapjukon olvasható missziójuk szerint:

„Legfontosabb küldetésünknek a társadalmi párbeszéd elősegítését, az edukációt, a művészet határterületeinek kutatását, valamint az élmény- és közösségközpontú alkotást tartjuk. Ehhez magunk is keressük a létező közösségeket, és bízunk abban, hogy szükség esetén ők is megtalálnak minket. Célunk, hogy programjainkon keresztül találkoztassuk a társadalom több szegletét, közösséget építsünk és a művészetek segítségével feldolgozzuk és felhangosítsuk az őket érintő problémákat.”

Bemutatkozó munkájuk egy nagyon aprólékosan kidolgozott színházi társasjáték, amely a misszióban megfogalmazott célokat is magába sűríti, miközben többször játszható társasjátékként is megállja a helyét. A 2048 – Fiktív per a jövőből-ben egy fiatal lány beperli szüleit, mert egy élhetetlen földön kell léteznie. A közönség egy rövid, de annál hangulatosabb bevezető után, amely nagyon ötletesen, pár jól kiválasztott szlogennel felfesti a játék idejét, a Föld bolygó Krisztus utáni 2048. évét, a per ügyészi vagy ügyvédi csapatában találja magát, és próbálja a vádat vagy a védelmet erősíteni minél ütősebb érvekkel. Már ennyiből is látszik, hogy legalább kétszer érdemes végig játszani a társast, hiszen egy alkalommal csak az egyik oldal szempontrendszerébe tudjuk beleélni magunkat, miközben a másik oldalt is izgalmas lenne mélyebben megismerni.

Mi Kövesi Csenge csapatát erősítettük, aki Halasi Noémi ügyvédnő szerepében próbált minél hathatósabb védelmet felépíteni az alperes, Móra Katica, Johanna édesanyja számára. Első körben a rengeteg fajta bizonyíték szortírozása volt a feladatunk, hogy melyik dokumentum melyik vádpont megcáfolására lenne alkalmas. Ekkor ámultunk el először a játék kidolgozottságán. Nem csak a bolygó állapotát ismertető újságcikkek, de reklámok, bírósági ügyirat, sőt, magánlevelek is alkotják azt a forráshalmazt, amely nem csak a feladatunk megoldásában segít, de egyre jobban megismerteti velünk azt a fiktív jövőt, ami nagyon is hihető a mai állapotokból kiindulva. A három vádpont szerint három kisebb csoportban dolgozunk, ami remek ötlet, a maximum négy fős csapatokban hatékony és gyors a kommunikáció, minden ötletet ki lehet beszélni, pörög a játék, még sincs hiányérzetünk, hogy valami félbe marad vagy valakinek nem jut megszólalási lehetőség. Amikor már hátradőlnénk, és optimistán várnánk a tárgyalást, egy újabb csavar még hatékonyabb munkára sarkallt minket.

A két csapat a tárgyalóteremben találkozik újra. A tárgyalást Potonyecz Fanni vezeti, mint bírónő, ellenfelünk pedig a Sándor Soma játszotta ügyész. Ez a játék színházilag is értékelhető része, a játszók igen komolyan veszik szerepüket, nem riadnak vissza az érzelmi manipulációtól sem, nagyon résen kell hát lennünk, hogy megőrizzük a racionalitást, és ne dőljünk be se az ügyész, se az ügyvéd nehezen tetten érhető csúsztatásainak. Ha nem vonódtunk volna be teljesen a játékba, nagyon tudtuk volna alakításként is értékelni a három alkotó összjátékát. Sistergő bírósági dráma sok alattomos szurkálódással, öröm nézni. Mint az ügyészi és ügyvédi csapat teljes jogú tagjai, mi is lehetőséget kapunk érveink megfogalmazására. És innentől teljesen nyitott a játék, minden egyes alkalommal másfelé kanyarodhat a beszélgetés, más lehet a fókusz.

Minket leginkább az egyéni felelősség kérdése foglalkoztatott. Van-e ebben a jövőbeli világban egyáltalán olyan cselekvési lehetőség, ami egy kicsit is hatékony? Van-e 2025-ben ilyen lehetőség? Az egyén kényelmi szempontokból, tudatlanságból, lustaságból elkövetett hibái milyen mértékben felelősek a környezetpusztításért? Van-e még hitünk abban, hogy ha elég sokunk szemlélete változik, az változásra bírhatja azokat a szereplőit a játszmának, akik a valódi felelősök? És ez csak egyetlen szegmense a színházi társasjáték által felvetett kérdéseknek. Az a 24 ember a három alkotónak köszönhetően ezen az estén biztos tett valamit a jövőért. Ha mást nem, bebizonyította, hogy lehet okos párbeszédet folytatni közös dolgainkról, hogy léteznek közösségek, amikhez érdemes csatlakozni, ha másért nem, a saját életminőségünk javítása érdekében.

Érdemes bekövetni az ANTRO facebook oldalát, hiszen már a következő eseményüket is meghirdették. November 25-én lesz látható először az Anyátlan énekek a Ferencvárosi Művelődési Központban, mely „József Attila verseinek testben, és mozdulatban megszülető világa. Egy fizikai színházi utazás az anyahiány, a szeretetvágy és az önkeresés rétegein át- ott, ahol a szó néha kevés, a mozdulat folytatja a mondatot.” – ígéri az eseményoldal. Az előadást Hevesi Fanni rendezi, zeneszerzője Gálhidy Gizella, Bari István, Gálhidy Gizella, Juhász Kristóf, Lehel Vilmos fogják játszani. És persze itt értesülhettek arról is, mikor lehet újra részt venni a 2048 – Fiktív per a jövőből színházi társasjátékán.

♥

Kedves Csenge, Soma és Fanni, köszönjük a játékot és az izgalmas beszélgetést!